Szerző: theta_admin | 2020 márc 8, | Apróka eszponka
Összebarátkoztunk. Lassan rájöttem, hogy nem lát. Hogy cipőm kopogásából érzékeli jöttömet. Hétköznaponként háromszor, van úgy hogy négyszer is köszöntjük egymást. Ő ül a kapu előtti padon, én rendszerint sietek az iskolába, iskolából. Mindig váltunk egy pár kedveske...
Szerző: theta_admin | 2020 márc 5, | Anyaillat
Sokunk gyerekkorában csak vezetéskes telefon volt. Nálunk a nappaliban csengett, ha épp nem volt lehalkítva. Fontos kapcsolattartó eszköze volt az életünknek. Beazonosíthatatlan, hogy melyik volt az fix momentum, ami a személyíségfejlődésünkhöz is hozzárakott egy...
Szerző: theta_admin | 2020 márc 4, | Apróka eszponka
– Megcsókolta a lányecskája arcát, mikor megszülette (megszülte)? – Meg… – Csak az egyiket? – Igen… – Oda lett a gedrecskéje… S valóban… – Melyik fogai nőttek ki először a kend lányecskájának? – Az alsók… –...
Szerző: theta_admin | 2020 márc 4, | Napi krisztás írások
Két karját kitárta és még burrogott is előttem vagy két lépésnyire. Jobbra, balra döltögette szárnyait, néha lelassult, majd nekiiramodott. Igyekeztem cipőm kopogását halkabbra fogni, hogy gyanút ne fogjon, hogy játékában társa lehessek. Így ment hazafele egy elsős...
Legutóbbi hozzászólások