– Krisztás, imádni fogod, fű, fa, gyökér illatú, pont amilyet te szeretsz! – válaszoltad kíváncsi kérdésemre, mikor megszagoltad a dōTERRA® vetiverolaját.

Foglalkoztat a téma, nagyon…
Vajon mi irányít egy olaj választásakor? Hogy kerül váratlanul a virágillatú ylang ylang a képbe? Mitől ad erőt a muskotályzsálya? Mi ösztönöz az újra? Miért telünk fel váratlanul egy illattal? Mi irányítja az illatváltás éles kanyarjait?

Kedvencem a dōTERRA® vetiverolaja. Fás, füves, földes illatú.
A gyász olaja, nem hiába, valóban van valami ,,ravatalszaga”, ahogy egyszer fogalmaztál. Én ősinek nevezem, mélységesnek… Te dohot és penészt érzel rajta.
Egymásra nézünk. Nekem volt dolgom a halállal, Te félsz tőle. Én felvállaltam, megküzdöttem, egy ideig legyőztem. Te távolról nézted.
Ami nekem erőt adott, az téged megriaszt. Mert legyőzhet… Pedig ennek a harcnak csak győztese lehetsz, mert szépen élsz.
Átzongorázod  ujjaidat az olajas dobozomban levő olajakon, megtalálod a bergamott esszenciális olaját, kezembe nyomod.
– Ez az én olajam! – mondod büszkén
Erőt adó, friss, fiatalos… Nekem túl lágy… Neked könnyedséget hoz, lazít, üdít, oldja a feszültséged. Nekem nem elég ütős, szellőt idéző.
– De mégis használod – provokálsz enyhén durcásan.
Látom a kislányt benned. Elmosolyodok.
– Mert a Te olajad. Rád emlékeztet. Annás…

Szeretettel,
Kriszta