Szerző: theta_admin | 2020 ápr 11, | Apróka eszponka
Épp juhsajtot veszek, mikor megakad a szemem ezeken a valamiken. Sára néni mellettem áll a sorban. Megkérdezem tőle, mik is ezek. Az embert, aki árulja, kérem, hadd fényképezzem le. – A bárányka gyomra. Annak előtte kell elvágni, mielőtt fü(v)et kezdene enni....
Szerző: theta_admin | 2020 Már 31, | Apróka eszponka
Kanyar után pillantom meg. Meglepetésemben nem lépek tovább. Lánykám mozgásban, megrándul váratlan mozdulatlanságomtól. – Tonár nini! – ragyog fel az arca, ugrik a nyakamba egyből, mint ahogy kisleány korában tette volna, bár akkor sosem tehette. Vagy hat éve nem...
Szerző: theta_admin | 2020 Már 8, | Apróka eszponka
Összebarátkoztunk. Lassan rájöttem, hogy nem lát. Hogy cipőm kopogásából érzékeli jöttömet. Hétköznaponként háromszor, van úgy hogy négyszer is köszöntjük egymást. Ő ül a kapu előtti padon, én rendszerint sietek az iskolába, iskolából. Mindig váltunk egy pár kedveske...
Szerző: theta_admin | 2020 Már 4, | Apróka eszponka
– Megcsókolta a lányecskája arcát, mikor megszülette (megszülte)? – Meg… – Csak az egyiket? – Igen… – Oda lett a gedrecskéje… S valóban… – Melyik fogai nőttek ki először a kend lányecskájának? – Az alsók… –...
Szerző: theta_admin | 2019 Sze 30, | Anyaillat, Apróka eszponka
– Anya, van olyan, hogy barátságszoknya? – Lehet, ha nagyon akarod. – Tudod, két olyan nagyon szép kék szoknyát küldött az a néni nekem. Arra gondoltam, a másikat Nusinak adom, barátságszoknyának. Eszembe jut a piros barátsággyűrűm, a pettyes bögrém,...
Szerző: theta_admin | 2019 Sze 22, | Anyaillat, Apróka eszponka
Mindig megtiszteltük egymást a köszönésünkkel és egy pár jó szóval, ahogy időnk engedte épp. Aztán a lányaink összebarátkoztak, egymáshoz kezdtek el járni, olyan váratlanul, ahogy a szemünk láttára kezdenek felnőni. S jöttek a változások, s mi igazodtunk hozzájuk. Az...
Legutóbbi hozzászólások