– Takarni fogott, tanár né’? – kérdi enyhén ironikusan.
– Mondja meg, hová jutottam? – válaszolok, s gereblyélgetek tovább a kapunk előtt.
Esetlenül, de végzem a munkát.
Jöttét nem veszem észre.
– Immán mindjárt bé is végejzte! – szólít meg ismét.
– Ne mérgesítsen! – mondom, csak egy kicsit késik a mosolyom.
Hangom hamarabb kiér, arcom nehezen rendeződik.
– Tudja, hogy semmi pénzirt sem tenném… – fogja magyarázkodóra, lassít is azonnal.
– Persze, hogy tudom! – szólok kedvesen.
És óvatosan mosolygunk mindketten…

 

2017. június 20.
Frumósza