– Anya, megütöttem az ujjam. – hallom a hangját nagyon halkan a mosdóból.
Koppintok, lépek. A lecsukott vécétetőn ülve találom. Nem is ül, görnyed. Látom a felhasadt ujját. Ahogy közelebb lépek, észlelem sápadtságát.
– Mi történt? – ölelem át, s tartom is meg egyből, hisz eldől.
A kagylóhoz támogatom, arra kérem, ne nézze a sebét. Hideg vizet eresztek a markomba, a nyakszirtjére, arcára teszek egy kicsit, csuklójának belső felére. Nem árulom el neki, hogy ezalatt szedem össze az erőmet.
A konyhába sétálunk, a földre ültetem, kinyitom az ajtót, hadd jöjjön be a friss őszi levegő.
A borsmentaolajért és borsmenta gyöngyért szaladok, a markába teszek egy gyöngyöt, arra kérem, tegye a szájába, várjon, míg magától szétpattan. Közben a nyakára, csuklójára kenek egy csepp mentaolajt. Arcának színe nem változik. Tudom, meg kell nézzük a sebét. Arra kérem, ő ne figyeljen ide, de én meg kell lessem.
– Mesélnél, mi történt?
– Ráütöttem a kalapáccsal.
– Szeg volt?
– Volt.
– Rozsdás?
– Régi.
Egy borsószemnyi felhasadt bőr, ezt látom. Érzem, kezd fázni.
– Felkelünk innen, s megmossuk, jó, nem látom van-e a sebben valami.
Elindulunk, folyóvíz alá tartjuk az ujját. Majd visszaülünk konyhába. Levendulaolajat cseppentek a hasadásra, nem fáj, nyugtatom, tudom, nyugtat. Kis idő múlva beragasztom ragtapasszal.
– Lefekszünk?
– Le.
Összebújunk. Arca színe már szinte a régi. Kicsit beesett, de nem sápadt.
– Jól megfagyasztottalak a borsmentaolajjal, mi? – kérdem.
– Jól meg. – neveti el magát, még szorosabban bújva hozzám.
– Csak egyet nem értek, hol volt a szeg, mert ez nem szúrás, hasadás.
– A szeg a deszka másik felén volt.
– De nem szúrt meg.
– Nem, nem, teljesen a másik felén volt.
– Tudod-e, hogy mire volt ez az egész jó?
– Mire?
– Bár megtudtam, hogy a Te véredtől, sebedtől nem vagyok rosszul.
– Miért, a tiedtől igen?
– Igen, képes vagyok összeesni azonnal.
S még mondanék, de elalszik.
Már nem fázik.
Most jól van.
Megszeppentve, megbántódva, de jól van.
Én meg azon gondolkodom, hogy mit is csinálnék olajak nélkül? Ha nem lennének az életem részei, ha nem ismerném, ha nem tudnám használni őket. Valószínűleg félnék, s sokkal jobban félteném a gyerekeimet.

Fontos tudnivaló, a balesetet szenvedő ujjacska egy szinte hétéves kislányé. Az olajak használatánál mindig figyelembe kell venni az illető korát.

Köszönöm a figyelmet.
Máthé Kriszta