Vajon miért esik nehezére az emberiségnek szögre akasztania önnön fontosságának zakóját?
Bezártságunkat csakis szeretettel tudjuk értékesen megélni.
Lehetőséget kaptunk a rendrakásra, életünk szálainak rendezésére. Értékrendünk életbe ültetésére lett bőven időnk végre.
Ott a vérünkben. Apa szerel, javít, anya főz, takarít. Mi baj van ebben? Végre nem rohanunk. Nem kell, most azonnal elérjünk valahova. Tudod, akikért, amiért annyit futottál, ott vannak most körülötted. Nézz rájuk! Figyeld meg őket! Szereteted tud csak segíteni most! Valódi figyelmet, nyugalmat nyújt. Csak ne félj tőle, engedd meg magadnak!
Meglehet, hosszú lesz ez az itthonlét. Hozd ki belőle a legjobbat! Szabd a dolgokat a családodra. Most nincs meg a megszokott keret, nincs pontos időpont, nem csengetnek ki.
Te vagy a rendező. Miért ragaszkodnál a terhes sablonokhoz? Tedd úgy, ahogy nektek jó! Ahogy a legjobb az adott helyzetben.
Engedd el a beosztásodat, a rangodat, a vélt fontosságodat! Most azoknak vagy fontos, akikkel a falak közt vagy. Otthonodban. Égi ajándék ez, megismételhetetlen… Éld szívből és szép lesz! Nagyon, nagyon szép…


Barátsággal,
Máthé Kriszta