– Ha a fehér rózsát a kék ételfestékbe teszed, akkor megkékül, tudtad, Anya?

– Sem rózsa, sem ételfesték nincs a házban, nem csak épp most, hanem általában nagyon nincsenk – ez járt az eszembe.

– Tényleg? – hangosan csak ennyit  mondtam.

Aztán úgy esett, Zsuzsi nálunk járt, hirtelen felindulásból elmentünk egy átlagos hétköznap este vásárolni a városba. Csak arra nem számítottam, hogy mekkora energiaelvonás lesz számomra. Egy óra nem telet el, de én már igen kótyagosan sétálgattam, ásítoztam, s arra gondoltam, hogy az sem normális, aki ezt rendszeresen csinálja. A gyerekek sem bírták jobban, de még hátra volt az élelem vásárlása.

– Ha a fehér rózsát a kék ételfestékbe teszed, akkor megkékül, tudtad, Anya? – áll elém megint a lányom.

Bárgyún tekintgetek mindenekre, de nem találom az ételfestéket a polcon. Pedig ő lelkes. A harmadik rumeszenc megtalálása után feladom.

– Én ezt nem tud most megoldani, sem fehér rózsát, sem ételfestéket nem tudok venni, mert nem találom, hogy hol vannak, s annyira el vagyok már fáradva a sok kóválygástól, de ígérem, legközelebb amikor jövünk, mindent beszerzünk – szinte sírok.

Komolyan áll előttem. Még csak nem is morcos. Pontosan tudom, hogy letörtem a lelkesedésének kék virágát.

A legrosszabb az egészben, hogy nem is értem, mit akar. Kék rózsát? Tényleg azt szeretne? Megáll az eszem.

A következő vásárlásig eltelt több mint egy hét.

– Keresel a virágoknál fehér rózsát? – kérdem.

Az ételfestéket az apukájával vette meg, egyből vagy négyet.

Nagy lelkesedéssel kezdett neki. Figyeltem, leginkább a nagy öröme nyűgözött le. Hogy nem is magának készíti a művét, az csak később lett világos számomra.

Levágott egy kicsit a rózsa szárából, függőlegesen egy kicsit felvágta,  majd egy vázába tette, amibe előzőleg az ételfestéket öntötte. Majd nézte, nézegette a fehér rózsát, hogy miként kékül.

Csodáltam a kitartását, akárcsak a rózsáját. Hogy nem adta fel, hogy fordította feje tetejére a világunkat, mert szeretett volna egy virágot. Aminek kékülését valóban megcsodáltuk mindannyian. Pedig sem a rózsa, sem az ételfesték nem tartozik a visszatérő vendégeink közé.

Hónapok óta őrzöm a kék rózsa történetét a szívemben. Tudatosan veszem elő, ha most azonnal kell valami. Ha megérdemelném, de mégsem kapom. Ha kivártam, de mégsincs itt…

Használjátok szeretettel, ha szíveteknek kedves e történet!

Köszönettel,

Kriszta