Épp juhsajtot veszek, mikor megakad a szemem ezeken a valamiken. Sára néni mellettem áll a sorban. Megkérdezem tőle, mik is ezek. Az embert, aki árulja, kérem, hadd fényképezzem le.

– A bárányka gyomra. Annak előtte kell elvágni, mielőtt fü(v)et kezdene enni. Amíg még csecsszopó  – érti tonár né’?
– S ezvel mit es csiálnak, mire használják?
– Ezvel ótját a tejet, s csiálnak belőle túrót, édeskedvű túrót. Hogy es mondja annak kend?
– Sajt. Mi a sós sajtot mondjuk túrónak.
– Úgy, úgy, de jó hogy mindcsak megértjük egyik a másikat.
– Úgy, úgy, s mondja csak, egy ekkora gyomor mennyi tej beoltására elegendő, néne Sára?
– Ez attól függ, hogy mennyire az ereje, de 60 liter tejből es tud sajtót csiálni, melyik gyengecske, az csak 20 litrut ót bé.
– Láttam anyákat mik vesznek a magazinból, az üzletből ótót porból, az mi?
– Az nem jó, az nem teszen jót az egiszségnek, az nem valódi. Nem jó az íze a túrónak, sajtnak attól, csitorog.
– Csitorog? Csikorog?
– Há’…
– Isten fizejse a beszédét, néne Sára!
– Jószűvvel, látom nagy az öröme kendnek az ilyen beszédektől.
– Má’ hogyne vóna!
– Egészséget, néne Sára!
– Adjon a jó Máriecska, tonár né’!
Néne Sára és Máthé Kriszta beszélgetés Frumószán, Csángóföldön egy egyszerű piaci napon.
Mert nekem ez a világ közepe!

2016. május 22.
Frumósza