Petres László
Lujzikalagor, 2018. december 19.

Néha kéne ez, kellene az, jó volna több, még bársonyosabb, kedvesebb legyen az szó, írás… A tegnap elért egy érzés, hogy nem is kell már semmi.

S pottyan ölembe máris egy ajándék. A Petres Laci írása a könyvemről.

Laci egy régi kolléga, barát. Manós Lacinak hívjuk, de ez egy másik történet.

Fogadjátok szeretettel a gondolatait. Szeretetporcukor a lelkemre…

,, Leveles ládecskám. Máthé Kriszta: Apróka eszponka

Europrint, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Kiadója, Nagyvárad, 2017.

A szívemnek legkedvesebb kiadvány, ezért kezdem Máthé Kriszta könyvével ezt a könyvszemlét. Bevallom, elfogódott vagyok, mind személyével, mind az írásaival szembe. Párjával, Neágu Adriánnal egyetemben jó kollégáim voltak nekem, olyanok, akikben egész ittlétük alatt megbízhattam. Az erre a bizalomra épített barátság sokszor adott erőt a továbblépésre. Merem remélni, hogy ez fordítva is így volt.

Sok mindent elmondtak már Kriszta könyvéről. Elmondták, hogy az eszponkákkal műfajt teremtett. Azt is, hogy mekkora empátiával fordul a Tázló-menti, frumószai csángómagyar emberekhez, életükhöz, bajaikhoz, örömeikhez. Beszéltek már stílusa tömörségéről, a rövid, párbeszédes formában rejlő drámaiságról.

Én nagyon röviden, tanári, nevelői tapasztalatát emelném ki. Kriszta azon nagyon kevesek egyike, akik Moldvában, egyazon helyszínen, egy évtizedig követhette nyomon a frumószai általános iskolában, az egymás után következő nemzedékek magyar nyelvismeretének alakulását. Egy ortodox közösséggel együtt élő, székely gyökerekkel rendelkező csángómagyar közösség életének, világának lassú átalakulását. Értékes tanári tapasztalatot gyűjtött arról a mondhatni egyedi helyzetről, amit tanítványai, azok szülei megéltek, megélnek: a nyelv- és kultúraváltás minden fonákságát, helyi sajátosságát. Módszertani, nyelvtanulási, gyakorlati kihívásokra adott válaszai, a kulturális sajátosságokról felgyűlt tapasztalata értékes tudás, drága kincs lehet az erdélyi oktatók számára is. A moldvai évek alatt megismert csángómagyar világ sajátos, Krisztás tapasztalata ugyancsak sok izgalmas meglátást, és érzésem szerint, még sok el nem mondott történetet rejt magában. Egy nagyon értékes tanári, nevelői, emberi működés hiteles lenyomat ez a könyv. Ha még nem tettétek, keressétek Krisztánál, olvassátok el!

În următoarele săptămâni voi încerca să vă prezint publicații apărute mai ales în limba maghiară, care se preocupă cu prezentul și trecutul ceangăilor maghiari, catolicilor din Moldva. Poate va fi și pentru voi o noutate, o descoperire fiindcă va fi vorba despre cultura, limba părinților, bunicilor, strămoșilor voștri. Aceste publicații prezintă valori de care puteți fi cu demn mândri. Sper că veți avea parte de surprize plăcute.

Prima publicație cuprinde scrieri ale unei colege, profesoară al limbi și literaturi maghiare dintr-un sat lângă Tazlău. Aceste scrieri au la bază cei 10 ani de experiență în sat care redau o imagine reală și vie despre anii petrecuți la Frumoasa. Oamenii din acest sat, tineri sau mai bătrăni, și indiferent de apartenența religioasă au avut o relație foarte bună cu această profesoară gingașă care și la rândul ei se întorcea cu empatie și drag spre locuitorii satului. Urmele acestor 10 ani rămân și trăiesc în sufletele oamenilor, sperăm, încă foarte mult timp.

Petres László
Lujzikalagor, 2018. december 19.”

A csatolt kép a szerző felvétele.

Eredetiben itt: https://www.facebook.com/lujzikalagor.luizicalugara/posts/2246097658973097?comment_tracking=%7B%22tn%22%3A%22O%22%7D