Anna, Nusika, ahogy becézi mindenki, tíz éves frumószai, csángó kislány. Román tannyelvű iskolába jár, heti négy magyarórája van, román nyelvű misére megy naponta kétszer, édesanyjával mindkét nyelven beszél, osztálytársaival legtöbbször románul.
A nyári tábor második napján volt a születésnapja.
Javítás nélkül közlöm a fogalmazását.
Tőlem tanult magyar nyelven írni, olvasni. Ez egy csepp a tengerben. Az Édesanyja, Édesapja mindennapi, az Anyukája (értsd: nagymama) mindenkori magyar beszéde nélkül nem sokat érne az én, a mi munkánk.
Olvassák szeretettel Bernát Anna írását!

,, Volt egy szép hétfő a táborban. Mindenj az ő óráro ment. Én a kabzás óráro vultam. Egyszer csudálkaztom, minek mindenkj nem nézett riám, a születés napomon. Este mikur mindenki hozo jött, be mentém a házba, Nekifogtok kiobálni:
Isten éltessen!
Nagyon jó napom volt.”

Mélységes tisztelettel,
Máthé Kriszta
2016, Frumósza